„Elföldelték Zapatát / egy mélységes mély sírba / mert azt hitték, máskülönben / visszatér a harcba. / De az indiánokban élnek / igaz szavai: / „A föld nem lehet másé, / csak azé, ki műveli.”

1. Az Emiliano Zapata nevével fémjelzett parasztháború végigkísérte a mexikói forradalmat. A felfegyverkezett zapatista földművesek ostrom alá vették és felgyújtották az udvarházakat, elfoglalták a nagybirtokat, számos csatát vívtak a szövetségi hadsereggel. A Morelos államból kiinduló, majd Mexikó számos más tagállamára is átterjedő felkeléshullámot a Porfirio Díaz megdöntése után hatalomra jutó politikai klikkek egyike sem volt képes integrálni és leszerelni, és csak Zapata 1919 áprilisi tőrbe csalása és meggyilkolása nyomán tudták erőszakkal végleg legyőzni.

2. A mozgalom ereje és állhatatossága a korabeli Mexikó termelési viszonyaival, azoknak a forradalmat megelőző évtizedekben végbemenő átalakulásával magyarázható. Ebben az alapvetően agrárországban a XIX-XX. század forduláján a földtulajdon gyorsuló koncentrációja zajlott. A porfirista diktatúra uralkodó osztályán belül jelentős súlyt képviselő nagybirtokosok a paraszti kistermelők és az indián faluközösségek termőföldjeinek kisajátításával növelték tulajdonukat. A hivatalos ideológia szerint, amely a „tudományosság” álcájába öltöztetett szociáldarwinizmus és rasszizmus volt – és amelynek nyomán a politikai hatalmat is birtokló oligarchákat científicóknak nevezték –, az indián és mesztic földművelő népesség eredendően lusta és ostoba, így az ország fejlesztésére alkalmatlan, a föld az ő birtokában lényegében parlagon hever. A tegnapi független parasztok és indián közösségi földek (ejidók) művelői a haciendák napszámosaivá vagy földbérlővé süllyedtek.

3. A gazdasági és politikai hatalom összenövése, a diktatórikus államrend lehetővé tette, hogy a científicók a földeket még akkor is saját haciendáikba olvasszák, ha azokra a faluközösségek vagy a parasztok egyébként érvényes tulajdoni lapokkal rendelkeztek. A forradalmat megelőző években Zapata maga is igyekezett támogatást nyújtani azoknak a parasztoknak, akik jogorvoslatot kerestek földjük elvétele után. Ez a tevékenysége egyrészt tekintélyt szerzett neki a környékbeli parasztok körében, másrészt rávilágított arra, hogy e küzdelmek a fennálló államrend keretein belül igencsak kilátástalanok.

4. A fenti háttér ismeretében érthetőbbé válik, miért hivatkoznak a zapatista dokumentumok olyan sokat a jogokra, pláne a földhöz való tulajdonjogra. Felületesen szemlélve úgy tűnhet, hogy itt egy tisztán kispolgári (kistulajdonosi), akár egyenesen reakciós mozgalommal állunk szemben. Ez azonban tévedés. A zapatisták szembefordulása a forradalom nyomán hatalomra került polgári pártokkal éppen abból adódott, hogy a zapatisták nem elégedtek meg egy pusztán politikai átalakulással – az államrend átalakítása mellett ragaszkodtak a termelési viszonyok átalakításához is. A társadalmi forradalom téren persze a nézeteik eléggé vegyesek voltak.

5. Mikor Francisco I. Madero 1910 őszén meghirdette a fegyveres harcot Díaz diktatúrája ellen, Zapata és a morelosi parasztok lelkesen ragadtak fegyvert. Valójában az év folyamán már többször történtek erőszakos föld-visszafoglalások a tagállam területén, melyekben Zapata is részt vett. A morelosi felkelők jelentős sikereket arattak, és 1911. május 27-én Zapata ötezer harcosával bevonult Cuernavacába, a tagállam fővárosába.

6. Madero számára a forradalom már győzelmet aratott azáltal, hogy Díaz 1911. május 25-i lemondása nyomán ő lett a köztársaság elnöke. Felszólított minden felkelő csoportot a fegyverek beszolgáltatására, miközben nem csak hogy a San Luís Potosí tervben tett (többek között a jogtalanul elvett földek visszaadására vonatkozó) ígéreteit nem teljesítette, de a régi államapparátust és a hadsereget is érintetlenül hagyta. Zapata azonban nem volt hajlandó átadni a fegyvereket mindaddig, amíg nem kerül sor a nagybirtokosok által kisajátított földek visszaadására. Személyes találkozásukon Madero még egy haciendát is felkínált Zapatának, de ez a megvesztegetési kísérlet inkább csak olaj volt a tűzre. Zapata hajlíthatatlan volt, és ezt követően már az új, maderista hatalom ellen vette fel a harcot. Az 1911. november 25-én közzétett Ayala-tervben pedig nyíltan hadat üzent az árulónak tekintett Maderónak.

7. A parasztfelkelés az elkövetkezőkben átlépte Morelos állam határait, és kiterjedt számos más déli tagállamra – Michoacánra, Mexicóra, Pueblára, Veracruzra, Guerreróra – is. A zapatisták a földek közvetlen kisajátítását hajtották végre: megtámadták megszállták a haciendákat, felgyújtották a kúriákat, lemészárolták a földesurakat és a birtokokat igazgató hivatalnokokat. A burzsoázia irtóháborút hirdetett a „vandál csőcseléknek”, „vérszomjas rablóbandának” titulált zapatista mozgalom ellen. Az uralkodó osztály egyik képviselője, José María Lozano konzervatív ügyvéd és politikus egészen őszintén adott hangot riadalmának, ezért érdemes szó szerint idézni: „Emiliano Zapata nem egy bandita, aki a visszakövetelt fölbirtok előtt a magasba emeli a kezét a felszabadulás jeleként, Zapata egy Spartacus méreteit ölti; ő a rabszolga követeléseinek megfogalmazója, a rabszolgafelszabadító, aki a javakat mindenki számára ígéri; már nem elszigetelt, iskolát teremtett, rengetegen csatlakoztak hozzá (…) Ő egy társadalmi veszedelem, képviselő urak, ő egész egyszerűen az altalaj megjelenése, amely el akarja törölni a „felszín minden fényét”.”

8. A zapatisták 1914 végén kerültek legközelebb a sikerhez. Miután 1914 nyarán a különböző felkelő csapatok megdöntötték Victoriano Huerta diktatúráját, az államfői posztra aspiráló Venustiano Carranza gyűlésre hívta a csapatok képviselőit. A gyűlés október elején Mexikóvárosban kezdődött, majd Villa és Zapata követelésére Aguascalientesben folytatódott: utóbbiak csak ekkor kapcsolódtak be követőikkel együtt. A vita nem éppen Carranza elgondolásai szerint alakult. Eulalio Gutiérrez Ortizt választották államfővé, Villát pedig a hadsereg főparancsnokává. December 6-án Villa és Zapata seregei bevonultak Mexikóvárosba, Carranza pedig Veracruzba vonult vissza, hogy aztán onnan indítsa meg harcát a hatalomért.

9. Carranza, tanulva bukott elődei hibáiból, szociális ígérgetésbe kezdett. A parasztok számára kilátásba helyezte a kisbirtok védelmét, a munkásoknak pedig a munkajogok kiterjesztését ígérte. 1915 februárjában a „Világ munkásának háza” anarcho-szindikalista szervezet Veracruzban megállapodást kötött Carranzával, amelynek nyomán a tagságát úgynevezett „vörös zászlóaljakba” kezdte szervezni. Ezek a zászlóaljak a továbbiakban Carranza Konstitucionalista Hadseregének részeként harcoltak, többek között a zapatista parasztok ellen is. Carranza kezére játszott az USA katonai intervenciója is, mert Carranza erre adott patrióta reakciói a mexikói lakosság jelentős tömegeit állították az ő oldalára.

10. A zapatista felkelők a munkásmozgalom radikális szárnyánál, mindenekelőtt a Ricardo Flores Magón fémjelezte Mexikói Liberális Pártnál találtak szolidáris harcostársakra. A párt lapjában Magón a következőket írta 1915 októberében: „Emiliano lelkesen vágyik arra, hogy az ő erői által ellenőrzött területen kommunista telepek alakuljanak, amelyek a Mexikói Liberális Párt tagjaiból állnak. Míg Venustiano Carranza megvásároltatja a parasztokkal a földet, Zapata azt bármiféle ár kifizetése nélkül adja a dolgozók kezébe. Zapata kész minden szükségessel ellátni a Mexikói Liberális Párt telepes tagjait. Az országban uralkodó kaotikus állapotokból adódó közlekedési nehézségek eddig megakadályozták a telepek létrehozását. (…) A San Rafaelben található nagy papírgyár, amelynek Porfirio Díaz, José Sánchez Ramos és más „científicók” voltak a fő részvényesei, a zapatisták kezében van, és Emiliano Zapata felajánlotta Antonio de P. Araujónak, hogy a Regeneración rendelkezésére bocsát annyi papírt, amennyire csak szükség van, abban az esetben, ha a lapot a déli erők által ellenőrzött területen adják ki.” 1916 augusztusában pedig a következők szavakkal fordult Magón a Carranzát támogató munkásokhoz: „Városi munkások! A jelen pillanatban amiatt a bűn miatt vezekeltek, amelyet hamis barátok sugallatára követtetek el: hogy elkülönültetek testvéreiteknek, a földek munkásainak akciójától. Amikor fegyvert fogtatok a vidék dolgozói ellen, saját magatok érdekei ellen fogtatok fegyvert, mert a kizsákmányoltak érdeke egy és ugyanaz, akár az ekét fogja, akár a kalapácsot. Nem lőttétek le büntetlenül a zapatistát és a Mexikói Liberális Párthoz tartozó anarchistát, akik a ti osztálytestvéreitek, mivel ily módon a közös ellenséget, a burzsoáziát erősítettétek meg, aki most szolgálataitokért nyomorúsággal fizet, ha pedig tiltakoztok, akkor halállal!”

11. Bár a zapatista mozgalom mindenekelőtt a mexikói parasztság és az indián faluközösségek mozgalma volt, vezetőinek látóköre mind földrajzilag, mind társadalmilag szélesebbre terjedt. Zapata üdvözölte az oroszországi forradalmat, bízott egy világforradalom lehetőségében, amelyben a munkások és a parasztok mozgalma összetalálkozhat. 1918 februárjában egy levélben ezt írta: „Nem szabad elfelejteni, hogy a proletariátus szolidaritása értelmében és hatásaképpen a munkás emancipációja nem érhető el, ha nem történik meg egyúttal a paraszt felszabadulása is. Ha nem így történne, akkor a burzsoázia szembeállíthatná egymással ezt a két erőt, és kihasználhatná például a parasztok tudatlanságát arra, hogy megküzdjön a városi munkások igaz fellépéseivel, és megfékezze azokat; ugyanúgy, ahogyan – ha lehetőség nyílik rá – felhasználhatja a kevéssé öntudatos munkásokat, és vidéki testvéreik ellen vetheti be őket.”

12. A zapatisták ellen tényleges irtóháborút folytattak a különböző pártok, melyek a forradalom során hatalomra jutottak. Egész falvak felgyújtása, a lakosság koncentrációs táborokba zárása, kényszermunkára Yucatánba való deportálása és tömeges agyonlövések voltak azok az eszközök, melyeket a központi kormány bevetett, hogy „rendet tegyen” Morelosban. Amikor 1916 júniusában Carranza seregei bevették Tlaltizapánt, 132 férfit, 112 nőt és 42 gyereket azonnal kivégeztek. A hadseregparancsnok Pablo González novemberben nyíltan kihirdette, hogy bírósági tárgyalás nélküli halálos ítélet vár minden zapatistára.

13. A súlyosan megtizedelt zapatista mozgalom azonban még évekig folytatta harcát, amiben közrejátszott az is, hogy Carranza kénytelen volt más felkelők ellen is bevetni Konstitucionalista Hadseregét. Zapatát és vezérkarát végül 1919 áprilisában gyilkolták meg, miután González utasítására csapdát állítottak nekik. A társadalmi forradalom elbukott Mexikóban. Zapata öröksége azonban nem tűnt el nyomtalanul. Nem csupán a szegények, a földművesek, az indiánok hőseként épült be a társadalmi tudatba, hanem olyasvalakiként, aki valójában nem is halt meg, vagy ha meg is halt, egy napon mégis visszatér, és igazságot fog tenni a földön. Zapata neve – Flores Magónéval együtt – az eljövendő társadalmi forradalom jelképévé vált. „Elföldelték Zapatát / egy mélységes mély sírba / mert azt hitték, máskülönben / visszatér a harcba. / De az indiánokban élnek / igaz szavai: / „A föld nem lehet másé, / csak azé, ki műveli.” (mexikói corrido)

(Fő felhasznált forrás: Gerardo Peláez Ramos: Emiliano Zapata – meggyilkolásának 95-ik évfordulójára)

A zapatista mozgalom a dokumentumai

Ayala-terv

Morelos állam fiainak felszabadító terve, akik a Felkelő Hadsereghez tartoznak, amely a San Luís terv végrehajtását védelmezi azokkal a reformokkal együtt, amelyekkel szükségesnek tartja kibővíteni azt a mexikói haza hasznára.

Mi, az aláírók, akik forradalmi juntát alakítottunk abból a célból, hogy fenntartsuk és végrehajtsuk a közelmúltban, 1910. november 20-án kitört forradalom ígéreteit, ünnepélyesen kinyilvánítjuk a minket megítélő civilizált világ előtt, valamint a nemzet előtt, amelyhez tartozunk és amelyet szeretünk, azokat a szándékokat, melyeket azért fogalmaztunk meg, hogy leszámoljunk a minket elnyomó zsarnoksággal, és hogy megszabadítsuk a hazát a ránk kényszerített diktatúráktól; ezeket a szándékokat az alábbi terv rögzíti:

1º. Tekintetbe véve, hogy a mexikói nép, amelynek don Francisco I. Madero állt az élére, azért indult vérét ontani, hogy visszahódítsa szabadságjogait és visszakövetelje megsértett jogait, nem pedig azért, hogy egy ember kerítse kezébe a hatalmat, megsértve azokat a szent elveket, amelyek védelmére felesküdött a “tényleges választójog és az újraválasztás eltörlése” jelszava alatt, meggyalázva ily módon a nép hitét, ügyét, igazságát és szabadságjogait; tekintetbe véve, hogy nevezett ember don Francisco I. Madero, azaz éppen az a személy, aki a fent nevezett forradalmat megindította, és ő kényszerítette rá irányadó normaként saját akaratát és befolyását Francisco L. de la Barra ügyvéd, volt köztársasági elnök ideiglenes kormányára, és ezzel a tettével csalárd és nevetséges módon ismételt vérontásokat és többszöri szerencsétlenségeket okozott a hazának, miközben semmilyen más célja nem volt, minthogy kielégítse személyes ambícióit, mértéktelen zsarnoki ösztöneit, és mélységes tiszteletlenségét a korábban létező törvények betartása iránt, amelyek a halhatatlan ’57-es törvénykönyvből erednek, melyet Ayutla forradalmárainak vérével írtak.

Tekintetbe véve, hogy a mexikói felszabadító forradalom úgynevezett vezére, don Francisco I. Madero, szilárdság hiányában és nagyfokú gyengesége miatt nem vezette boldog kifejlethez a forradalmat, melyet dicsőségesen elkezdett isten és a nép segítségével, minthogy helyükön hagyta a Porfirio Díaz diktatórikus kormánya általi elnyomás kormányzati hatalmának és

korrumpált elemeinek többségét, akik nem alkotják és nem is alkothatják semmiféleképpen a nemzeti szuverenitás képviseletét, és akik, minthogy megátalkodott ellenségei nekünk magunknak és azoknak az elveknek, amelyeket a mai napig is védelmezünk, nyugtalanságot keltenek az országban, és újabb sebeket ejtenek a haza keblén, hogy azt saját vérével itassák meg; tekintetbe véve azt is, hogy a fent említett don Francisco I. Madero úr, a köztársaság jelenlegi elnöke igyekszik kitérni azelől, hogy teljesítse azokat az ígéreteket, melyeket a nemzetnek a San Luís Potosí tervben tett, mivel a nevezett ígéreteket a Ciudad Juárez-i egyezményekre szűkítették le, és immár kinullázza, üldözi, bebörtönzi vagy legyilkolja azokat a forradalmi elemeket, akik segítettek neki abban, hogy hamis ígéretek és a nemzet elleni számos cselszövés révén elfoglalja a köztársasági elnök magas tisztségét.

Tekintetbe véve, hogy Francisco I. Madero oly sok ismételt esetben próbálta a szuronyok nyers erejével elhomályosítani vagy vérbe fojtani azokat a közösségeket, amelyek a forradalom során tett ígéretei betartását kérték vagy követelték tőle, és banditáknak meg lázadónak nevezte őket, irtóháborúra ítélve őket anélkül, hogy bármiféle olyan garanciát nyújtott volna, melyet az értelem, az igazságosság és a törvény előír; tekintetbe véve, hogy Francisco I. Madero köztársasági elnök a tényleges választójogot átváltoztatta a népből való véres gúnyt űzéssé azáltal, hogy a nép akarata ellenére kikényszerítette, hogy José María Pino Suárez ügyvédből a köztársaság alelnöke legyen, vagy azáltal, hogy az általa kijelölt embereket tette meg az egyes államok kormányzójának, például Ambrosio Figueroa úgynevezett tábornokot, Morelos népének hóhérját és zsarnokát; azáltal, hogy botrányos frigyre lépett a científico-párttal, a feudális földbirtokosokkal és az elnyomó kiskirályokkal, az általa meghirdetett forradalom ellenségeivel abból a célból, hogy új láncokat kovácsoljon, és egy új diktatúrát öntsön formába, amely még gyalázatosabb és szörnyűbb, mint Porfirio Díazé; tehát világossá és nyilvánvalóvá vált, hogy megsértette az államok szuverenitását, áthágva a törvényeket, tekintet nélkül az életre és az érdekekre, ahogyan ez Morelos államban és másutt is történt, a legrettenetesebb káoszba vezetve minket, amelyet csak a mai kor történelme ismer. Ezen megfontolások miatt nevezett Francisco I. Maderót alkalmatlannak nyilvánítjuk arra, hogy megvalósítsa az általa elindított forradalom ígéreteit, mivel elárulta az elveket, melyekkel gúnyt űzött a nép akaratából, és képes volt felkapaszkodni a hatalomba; képtelen a kormányzásra, mivel kicsit sem tiszteli a közösségek törvényét és igazságát, és hazaáruló, mivel tűzzel-vérrel gyalázza meg a szabadságjogokra vágyó mexikóiakat azért, hogy kedvében járjon a científicóknak, a nagybirtokosoknak és a kiskirályoknak, akik rabszolgasorba taszítanak minket, és a mai naptól kezdve hozzáfogunk az általa megkezdett forradalom folytatásához, amíg el nem érjük a fennálló diktatórikus hatalmak megdöntését.

2º. Nem ismerjük el Francisco I. Madero urat sem a forradalom vezérének, sem a köztársaság elnökének a fent kifejtett okok miatt, és arra törekszünk, hogy megdöntsük e tisztségviselőt.

3º. A felszabadító forradalom vezéreként Pascual Orozco tábornok polgártársat ismerjük el, Francisco I. Madero vezér jobb kezét, és ha ő nem fogadja el ezt a különleges posztot, akkor a forradalom vezéreként don Emiliano Zapata tábornok polgártársat fogjuk elismerni.

4º. Morelos állam forradalmi juntája formális nyilatkozat formájában kinyilvánítja a nemzetnek, hogy magáévá teszi a San Luís Potosí tervet azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket az alábbiakban juttat kifejezésre az elnyomott közösségek javára, és az ezek által képviselt elvek védelmezője lesz a győzelemig vagy mindhalálig.

5º. Morelos állam forradalmi juntája nem ismer el sem egyezményeket, sem megállapodásokat egészen addig, amíg nem sikerül megdönteni Porfirio Díaz és Francisco I. Madero diktatórikus elemeit, mivel a nemzetnek elege van a hamis emberekből és az árulókból, akik felszabadítóként tesznek ígéreteket, majd hatalomra jutva ezeket elfelejtik, és zsarnokká válnak.

6º. A földek, a hegyek és a vizek, amelyeket a földesurak, a científicók vagy a kiskirályok a megvásárolható igazságszolgáltatás árnyékában elbitoroltak, mindezek az ingatlan javak haladéktalanul kerüljenek azon közösségek vagy állampolgárok birtokába, akik e tulajdonokra vonatkozó jogcímmel bírnak, és amelyektől elnyomóink rosszhiszeműsége miatt meg lettek fosztva, és mindenáron tartsák fenn az említett birtoklást fegyverrel a kézben, a bitorlók pedig, akik úgy vélik, hogy jogot formálhatnak arra, bizonyítsák ezt be a különleges bíróságok előtt, amelyek a forradalom győzelmével jönnek majd létre.

7º. Minthogy a közösségek és állampolgárok óriási többsége nem rendelkezik többel annál, mint a föld, amelyen jár, és sehogyan sem képes társadalmi helyzetén javítani, vagy magát ipari vagy mezőgazdasági tevékenységnek szentelni, mivel a földek, hegyek és vizek néhány kézben vannak monopolizálva; ezen ok miatt előzetes kártalanítás mellett ezen monopóliumok harmadrésze ki lesz sajátítva nagyhatalmú tulajdonosaiktól abból a célból, hogy Mexikó közösségei és állampolgárai ejidókhoz, ültetvényekhez, törvényes közösségi földbirtokhoz vagy szántó- illetve művelhető területekhez jussanak, és mindenben és mindenki számára enyhüljön a mexikóiak boldogulásának és jólétének hiánya.

8º. Azoknak a nagybirtokosoknak, científicóknak vagy kiskirályoknak a javait, akik közvetlenül vagy közvetve szembeszegülnek a jelen tervvel, államosítani fogjuk, és az őket illető kétharmad részt háborús jóvátételekre fogjuk fordítani, azon áldozatok özvegyének és árváinak nyugdíjára, akik a jelen tervért folytatott harcban estek el.

9º. Hogy végrehajtsuk az imént említett eljárásokat a javakkal kapcsolatban, az elkobzási és államosítási törvényeket fogjuk alkalmazni, szükség szerint; normaként és példaként a halhatatlan Juárez által az egyházi javakkal kapcsolatban érvénybe léptetett törvények szolgálhatnak, amelyek keményen megbüntették a despotákat és a konzervatívokat, akik mindig is ránk akarták kényszeríteni az elnyomás és a visszafejlődés förtelmes igáját.

10º. A köztársaság felkelő katonai vezetőit, akik fegyverrel a kézben lázadtak fel don Francisco I. Madero hangjára, hogy megvédjék a San Luís Potosí tervet, és akik erővel szegülnek szembe a jelen tervvel, az általuk azelőtt képviselt ügy és a haza árulóinak fogjuk ítélni, mivel jelenleg közülük sokan – hogy kedvében járjanak a zsarnokoknak, egy marék pénzért vagy megvesztegetés miatt – testvéreik vérét ontják, akik azoknak az ígéreteknek a végrehajtását követelik, amelyeket don Francisco I. Madero tett a nemzetnek.

11º. A hadiköltségek viselése a San Luís Potosí terv XI. cikkelyének megfelelően fog történni, és minden eljárás, amelyet alkalmazni fogunk azon forradalom során, amelynek nekifogunk, meg fog felelni az említett tervben rögzített utasításoknak.

12º. Amint diadalt arat az általunk valóra váltott forradalom, a különböző államok legfőbb forradalmi vezetőiből álló junta kinevezi vagy kijelöli majd a köztársaság ideiglenes elnökét, aki választásokat fog kiírni a szövetségi hatalmi szervek megszervezése céljából.

13º. Minden egyes állam legfőbb forradalmi vezetői juntát alkotva kijelölik majd az állam kormányzóját, és ez a magasrangú tisztségviselő kiírja majd a választásokat a közhatalmi szervek kellő megszervezése céljából, elkerülendő a közösségek balsorsát okozó önkényes kinevezéseket, mint amilyen Ambrosio Figueroa közismert kinevezése Morelos államban és másoké, amelyek minket arra kárhoztatnak, hogy elmerüljünk azokban a véres konfliktusokban, melyeket a diktátor Madero és a nagybirtokos científicóknak az a köre támogat, amely ezt az egészet sugalmazta neki.

14º. Ha Madero elnök és a jelenlegi vagy a múltbéli rezsim többi diktatórikus eleme el kívánják kerülni azokat a hatalmas szerencsétlenségeket, amelyekkel a hazát sújtják, és a valódi szeretet érzését táplálják iránta, akkor mondjanak le azonnal az általuk betöltött tisztségekről, és ezzel valamelyest csillapítani fogják azoknak a súlyos sebeknek a vérzését,

amelyeket a haza kebelén ejtettek, mert ha nem így tesznek, a fejükre hull testvéreink vére és átka.

15º. Mexikóiak: fontoljátok meg, hogy egy ember fortélyossága és rosszhiszeműsége felháborító vérontást okoz, mert képtelen a kormányzásra; fontoljátok meg, hogy az ő kormányzati rendszere gúzsba köti a hazát, és a szuronyok nyers erejével gyalázza meg intézményeinket; ahogyan fegyvereinket felemeltük, hogy a hatalomba emeljük őt, ugyanezeket ellene fordítjuk, mert nem teljesítette kötelezettségeit a mexikói néppel szemben, és elárulta az általa elkezdett forradalmat; nem vagyunk személyek elkötelezettjei, elvek és nem emberek pártfogói vagyunk!

Mexikói nép, támogassátok fegyverrel a kézben ezt a tervet, és valósítsátok meg a haza felvirágzását és jólétét.

Szabadság, igazságosság és törvény. Ayala városa, Morelos állam, 1911. november 28.

Emiliano Zapata tábornok, Otilio E. Montaño tábornok, José Trinidad Ruíz tábornok, Eufemio Zapata tábornok, Jesús Morales tábornok, Próculo Capistrán tábornok, Francisco Mendoza tábornok.

Ezredesek: Amador Salazar, Agustín Cázares, Rafael Sánchez, Cristobal Domínguez, Fermín Omaña, Pedro Salazar, Emigdio E. Marmolejo, Pioquinto Galis, Manuel Vergara, Santiago Aguilar, Clotilde Sosa, Julio Tapia, Felipe Vaquero, Jesús Sánchez, José Ortega, Gonzalo Aldape, Alfonso Morales, Petronilo Campos.

Kapitányok: Manuel Hernández, Feliciano Domínguez, José Pineda, Ambrosio López, Apolinar Adorno, Porfirio Cázares, Antonio Gutiérrez, Odilón Neri, Arturo Pérez, Agustín Ortíz, Pedro Valbuena Herrero, Catarino Vergara, Margarito Camacho, Serafín Rivera, Teófilo Galindo, Felipe Torres, Simón Guevara, Avelino Cortés, José María Carrillo, Jesús Escamilla,, Florentino Osorio, Camerino Menchaca, Juan Esteves, Francisco Mercado, Sotero Guzmán, Melesio Rodríguez, Gregorio García, José Villanueva, L. Franco, J. Estudillo, F. Galarza González, F. Caspeta, P. Campos.

Hadnagy: Alberto Blumenkron.

Módosítások az Ayala-tervhez

Első. E terv első cikkelyét az alábbiakban kifejtettek szerint módosítjuk:

1° cikkely: Az e cikkelyben foglalt nézetek következményeiket tekintve alkalmazhatók A KÖZHATALMAT BITORLÓ VICTORIANO HUERTA TÁBORNOKRA, akinek jelenléte a köztársasági elnöki poszton napról napra jobban nyomatékosítja, hogy az illető jelleme mennyire szemben áll mindazzal, amit a törvény, az igazságosság, a jog és az erkölcs jelent, oly mértékig, hogy sokkal rosszabb megítélés alá esik, mint Madero; és ennek következtében a forradalom folytatódni fog egészen az ál-meghatalmazott megdöntéséig, mert ezt követeli meg az országos közmegegyezés, teljes egyetértésben az e tervben szentesített elvekkel;

azokkal az elvekkel, melyeket maga a forradalom készen áll fenntartani ugyanolyan feddhetetlenül és nemeslelkűen, ahogyan azt eddig is tette, arra az önbizalomra alapozva, amelyet a legfelsőbb nemzeti akarat kelt benne.

Második. Módosítjuk e terv harmadik cikkelyét az alábbiak szerint:

3° cikkely: Pascual Orozco tábornokot méltatlannak nyilvánítjuk arra a megtiszteltetésre, amelyben a Dél és a Központ forradalmi elemei részesítették őt a nevezett cikkelyben; minthogy HUERTA JOGELLENES, KÁRTÉKONY ÁLKORMÁNYÁBAN TANÚSÍTOTT EGYEZKEDÉSEI ÉS MEGÁLLAPODÁSAI MIATT oly mértékben elveszítette honfitársai nagyrabecsülését, hogy egy társadalmi nullává vált, azaz nélkülöz bármiféle elfogadható jelentőséget, mivel elárulta az elveket, melyekre felesküdött. Ennek következtében az e tervben foglalt elvek forradalmának vezetőjeként a továbbiakban Emiliano Zapata tábornokot, a Központi-Déli Felszabadító Hadsereg vezérét ismerjük el.

Morelosi Forradalmi Tábor, 1913. május 30.

Emiliano Zapata vezérlő tábornok. Tábornokok: Ángel Barrios mérnök, Otilio E. Montaño, Eufemio Zapata, Genoveva de la O., Felipe Neri, Cándido Navarro, Francisco V. Pacheco, Francisco Mendoza, Julio A. Gómez, Amador Salazar, Jesús Capistrán, Mucio Bravo, Lorenzo Vásquez, Bonifacio García. Ezredesek: Aurelio Bonilla, Ricardo Torres Cano, José Alfaro, José Hernández, Camilo Duarte, Francisco Alarcón, Francisco A. García, Emigdio H. Castrejón, Jesús A. Leyva, Alberto Estrada, Modesto Rangel. Alezredes: Trinidad A. Paniagua. Titkár: M. Palafox.

gondolkodo.mypressonline.com / DE TE FABULA NARRATUR

https://detefabulanarratursite.wordpress.com/

e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

facebook: https://www.facebook.com/pages/De-Te-Fabula-Narratur/