mekka Ahogy a jó August Bebel beszélt az antiszemitizmus kapcsán a "hülyék szocializmusáról", úgy jellemző mai korunkra az iszlámgyűlölet, mint a hülyék ateizmusa vagy vallásellenessége. Ha mindezt le is öntik a „szólásszabadságról” szóló emelkedett hangú szózatokkal, akkor tényleg minden normális embert a hányinger kerülget. A vallás elleni támadás nemes ügy volt (mi csak tudjuk, hiszen főleg az  anarchista sajtó tette, akkor valóban represszióval dacolva) egy olyan társadalomban, melyet az állammal összefonódott egyház irányított. Hol van ma ilyen Nyugat-Európában? Miért kellene a legkisebb bátorság is karikatúrát közölni Mohamedről, Jézusról vagy bárkiről? Nem beszélve arról, hogy ezek a harcok egy  uralmon levő vallás ellen folytak, nem egy kisebbségi, gyakran elnyomott vallást céloztak. Ehhez aztán kurva bátornak kell lenni.

mekkaMég a mai világban is, ahol jól tudjuk, hogy az „igazság csupán a hazugság egy mozzanata”, a valóság példátlan meghamisításának lehettünk tanúi az utóbbi pár napban a „muzulmánok dühe” című szappanoperában. Ha a televíziót vagy a nagy lapokat kinyitottuk, úgy tűnhetett, hogy az egész „iszlám világon” a vad, erőszakos, tömeges Amerika- és Nyugat-ellenes hullám söpört volna végig, ahol a dzsihádisták hatalmas népi tömegek támogatását maguk mögött tudva a Nyugat, a kereszténység elleni vallási háborúra szólítottak fel.
Ez akkora túlzás, hogy bátran nevezhetük hazugságnak. Egy az európainál jóval vallásosabb társadalomban a legtöbb helyen pár százan, néhány helyen pár ezren vonultak fel gyakran tízmilliós városokban, ahol ráadásul mostanában mindennaposak a gyakran százezreket megmozgató poltikai tüntetések. Hol vannak a „szalafisták” által megőrített tömegek?
A nyugati iszlámfóbia képzeletében. 
Közben kiderült, hogy a legnagyobb visszhangot kiváltott eset (a líbiai amerikai nagykövet halála) egy előre eltervezett terrorista akció volt, amely semmilyen kapcsolatban nem állt a Mohamed-film ügyével. Egyiptomban még maga a szalafista mozgalom is megosztott volt a tüntetések ügyében: egy erős kisebbségük szervezte azokat, mely kiegészült a fociultrákkal, akik minden alkalmat megragadnak, hogy üssenek egyet a rendőrségen, melynek brutalitása egyébként szemmel láthatóan semmit sem változott a Mubarak-idők óta. Libanonban a Hezbollah speciális politikai helyzetéhez volt köthető az egyébként sem erőszakos tüntetés – amely a lehető legkevésbé volt „dühös”, vagy spontán. És így tovább: minden helyen, ahol volt – legtöbbször jelentéktelen – demonstráció, mindez az adott ország adott politikai helyzetéhez kötődött, szó sem volt „dühről”, annál több politikai számításokról.
Ha összehasonlítjuk az ún. „arab tavasz” valódi tömeges népi lázadási hullámával: ezek a tüntetések súlya (már ahol egyáltalán spontánok voltak) nehezen nevezhető jelentősnek. Ezek miatt „arab télről” beszélni vagy teljes tájékozatlanság, vagy egyszerűen érdekből elkövetett politikai hamisítás.
(Szerencsére nem kell külföldi példát idéznünk erre a stratégiára, hiszen itt van nekünk a Romney-nál talán egy kicsit jobboldalibb Ara Kovács Attila szokásosan elképesztő jegyzete – a magyarnaracs.hu, szövetségesünk a haladó demokráciért való harcban, kedves elvtársak! -, ahol a lehető legnyíltabban, nyilván, mert másodkézből valóan, fogalmazódnak meg a következők: „Ha az „arab tavasz” igen rosszkor is jött Izraelnek, táplálva a Nyugat illúzióit az arab térség demokratizálódásával kapcsolatban, rövid távon annál hasznosabb lehet számára az „iszlám forradalom” után most kibontakozó iszlamista ellenforradalom, amely könnyen szertefoszlathat minden korábbi illúziót.")
Persze éppen az a lényeg, hogy az arab világ már nem az, ami volt.
A korrekt újságcím a követező lett volna a tüntetések első napján: Alig pár ezren tüntettek a Mohamed-film ellen. A civilizációk összecsapása az érdeklődés hiányában elmarad.
Mert persze a Tunéziától, Nyugat-Európán, elsősorban Franciaországon át,  Indonéziáig tomboló „muzulmánok dühe” természetesen nem új ideológiai találmány, tuljadonképpen már a kilencvenes évek legelejétől bevetett politikai toposz. Megalkotója az a Bernard Lewis volt, aki először „teoretizálta” a „civilizációk összecsapása” elnevezésű veszedelmes őrületet is.
Ebben – túl minden ahistorikus ostobaságon a keresztesháborúktól az Oszmán-birodalmon át a dekolonizációig – a legfontosabb mondanivaló még is az, hogy „a mohamedánok nem azért utálnak minket, amit teszünk, hanem amik vagyunk”. Ahogy pár százezernyi iraki és afgán hulla után állítólag a felejthetetlen George W. Bush mondta egyszer: „de hát miért gyűlölnek ezek minket, amikor mi olyan jók vagyunk?” Ennek persze az elsődleges célja a kolonizáló, imperialista nyugati politika felmentése, annak valamiféle „civilizációs” konfliktusként való prezentálása. Ebből a szempontból természetesen mindegy, hogy a most éppen dühös „iszlám világ” majd másfél milliárd embert jelent, több, mint hatvan országot a lehető legkülönfélébb politikai rendszerekkel, vallási szokásokkal (még „saria” sem egy van természetesen) és így tovább. Semmi másról nincs szó, mint hogy ezeket a „muzulmánokat” lényegében egyenlőnek tekintjük a vallásukkal (mintha az iszlám világban nem élnének amúgy ateisták vagy gnosztikusok), amely egészen félelemetesen nagy hülyeség: kinek jutna eszébe mondjuk egy madridi vagy egy lisszaboni szociális tüntetés kapcsán „dühös keresztény világról” beszélni?
Nem „muzulmán dühről” van szó, hanem (az amúgy igencsak megosztott: leginkább a legfontosabb országban Egyiptomban, ahol a szalafista párt nem is támogatta a tüntetéseket) a szalafisták politikai stratégiájáról. Azaz vallási téren előzni a Muzulmán Testvériséget.
Itt úgy tűnik, a szalafisták legfontosabb szövetségese a nyugati jobboldal és sajtója. Persze a Muzulmán Testvériség sem jobb semmivel sem: nyilván könnyebb igaz könnyeket sírni a palesztinok árulójaként (Egyiptom) vagy egyenesen hóhérjaként (Szíria, Jordánia) üzemelő országok vezetőiként egy szörnyen sértő youtube-videón, mint valóban tenni valamit az amerika és izraeli jobboldali héják poltikájával szemben, mondjuk Gázában. A Muzulmán Testvériség vagy akár a szalafisták miközben Amerika-ellenes tirádákat közölnek a meglepett néppel, igen szoros diplomáciai, katonai és gazdasági kapcsolatokat ápolnak az Egyesült Államokkal, vagy például fenntartják az elképesztően embertelen gázai blokádot, amely Egyiptom nélkül sohasem működhetett volna és működne ma is.
Persze az ostoba, elvakult, erőszakos, irracionális iszlám képének felrajzolásához az is kellett, hogy úgy tegyünk, mintha a politikai kontextus nem létezne: a mohamedánok olyan ostobák, hogy egy hülye youtube videó miatt lázadoznak. Természetesen ez felháborító ál-tudatlanság, hiszen ha éppen a muszlimok dühösek is lennének a Nyugatra vagy Amerikára: ki állítaná, hogy ne volna rá ezerszer több okuk, mint egy videó? Távolról sem kell mindehhez dzsihádistának, szalafistának, de még csak vallásosnak lenni sem. Soroljuk a hosszú listát ahányszor csak mondjuk a hidegháború vége óta a nyugati imperializmus háborúba „keveredett” mohamedánok lakta országokban? Iraktól Gázáig, Libanontól Afganisztáig, hogy most arról ne is essen szó, hogy minden áldott nap amerikai drónok csapnak le Jemenre vagy Pakisztánra. A nyugati imperializmussal való szembenállásnak jóval komolyabb okai vannak, mint pár tucat szalafista bolond vagy egy nyomorult youtube videó.
Ha valamiben létezik „iszlám világ”, akkor talán éppen ebben az érzületben: ha egy palesztin gyereket megölnek Izraelben, ha Guantanamóban vízbe folytanak egy „terroristát”, ha lebombáznak egy afgán lagzit, akkor egy egész közösség érzi érintettnek magát. Tőlünk távol áll ez az érzület, de éppen barbárságnak aligha neveznénk, sőt.
Ez motiválja a nyugati világ iszlám fiataljait is, hogy az utcára vonuljanak Palesztina, Irak vagy éppen bármi más érdekében. És egyre inkább úgy tűnik, hogy a saját „mérsékelt” (államilag elismert szervezet élen álló, aranyos „díszarab”, akivel jó néha kezet fogni egy kamera előtt) vezetőik a lehető legkevésbé képviselik őket: ezek a vezetők fontosabbnak tartják a jó magaviseletű, kenyérre kenhető iszlám képét, mint azt, hogy felemeljék a szavukat a nagyon is létező iszlám-gyűlölettel szemben. A nyugati mohamedán fiatalokat nem csak az állam hagyta magára, hanem saját állítólagos képviselők is:  főleg szociális, de a vallásukat megbélyegző közvéleménnyel szembeni dühük és frusztrációjuk több mint érthető.
Alig tagadható az is, hogy az Amerika-ellenesség a „mohamedán világban” aligha volt gyengébb, mint talán a hatvanas évek óta bármikor. Az arab forradalmakkal, a bennük játszott amerikai szerep (végeredményben mégiscsak támogatták a tunéziai, az egyiptomi, a líbiai, a jemeni nép forradalmát) révén úgy tűnik, hogy egy korszak lezárult. Nem véletlen, hogy Bengaziban lényegében Amerika-barát demonstrációra került sor (a szalafisták és a nagykövet halála ellen tiltakozva) – amire nem is tudjuk, mikor volt példa utoljára azokon a tájakon. A dzsihadisták, a vallási fanatikusok éppen azért olyan hangosak, mert marginalizálódtak: a iszlám-konzervatívok győzelme teljesnek látszik, akik nagyjából a mai európai jobboldal nem is olyan régmúltjának keresztény-konzervatív pártjaira hajaznak. Hiszen végül is a „politikai iszlámot” úgy definiálhatjuk, hogy egy olyan politikai eszmerendszer, amely politikai-társadalmi meggyőződésének egy részét egy vallásból meríti – akár Európa összes keresztény-konzervatív pártja, már ha komolyan vesszük őket
Nem beszélve arról, hogy ez a szalafista radikalizmus nem is tesz mást, mint amit az európai szélsőjobboldal: ideológiai és persze nagyon is gyakorlati bűnbakokat keres. Az Muzulmán Testvériség az indulatokra finoman rájátszó politikája pedig pontosan megfeleltethető az európai mérsékelt jobboldal diszkrét, de jellemző iszlámfóbiájának.  
Ez az iszlám konzervativizmus külpolitkailag a lehető legracionálisabb, de mivel többé-kevésbé demokratikus keretek között működik, ezért nem lehet teljesen független a nép akaratátától. Igen, Palesztináról és Izraelről van szó. És persze nem Izrael érdekéről, vagy Amerika érdekéről – hanem az izraeli, európai és amerikai szélsőjobb érdekeiről. Olvassatok Ara-Kovács Attilát, magyarul is meg lehet tudni milyenek ezek. És sose higyjük el, hogy a Nyugat számára a legveszélyesebbek a radikális iszlám által irányított országok: Szaúd-Arábiában igazán kemény iszlám van, nem furcsa, hogy ez az ország a nyugati iszlámellenesek legfontosabb szövetségese?
A nyugati imperializmus számára a „legveszélyesebbek” (mert politikusaink veszélyes idióták és/vagy köztörvényes bűnözők) a demokratikus iszlám országok, melyek kényetelenek törődni a nép akaratával, amely valódi megoldást akar a palesztin-kérdésre és bizony egyre ingerültebben figyeli az Európában tomboló iszlámfóbiát. Bizony ez kellemetlen.
Bármit is akarnak – mint láthattuk aligha érdek nélkül – elhitetni velük, a valódi ellenség itt már nem a Nyugat, hanem a fő választóvonal a iszlám-konzervatívok és a dzsihadisták (illetve persze a szunniták és a siíták, mely persze szintén hatalmi érdekekről szól, de erről majd máskor) között van.
Kevésbé civilizációk közti harcról van szó, mint magán a politikai iszlámon belüli küzdelemről, ahol a nagy győztesnek látszó iszlám-konzervatívok (a Muzulmán Testvériség) küzdenek az ellenzék vezető ereje címére pályázó szalafistákkal. Ez a felállás – amely egyre inkább úgy tűnik, hogy a nyugati jobboldal politikai kívánalma is – éppen a világi, demokratikus baloldalt (mely erősebb, mint hinnénk) helyezi körön kívül.
Az európai baloldalnak a lehető legfontosabb érdeke, hogy az iszlamofób jobboldallal szemben valódi fordulatot vigyen végbe az iszlámról szóló beszédmódban és hogy egészen egyszerűen visszaszerezze a szavait. Ahogy Voltaire jelszóvá vált szavai („Écraser l’Infâme!”) manapság vallásellenességükből egyszerű idegengyűlöletbe fordultak, úgy vált a hamis laicitás (az állam és egyház szigorú elválasztását jelentő felfogás) az iszlámgyűlölet legfontosabb összetevőjévé. A valaha progresszív irányzatok (antiklerikalizmus, republikanizmus, feminizmus stb.) váltak az elnyomás, a megbélyegző iszlamofóbia eszközeivé.
És persze, ami rögtön utána következett, aligha véletlenül az iszlámfóbia európai fő harci mezején - bár nagy a verseny, erős a mezőny - Franciaországban. Igen, a  Charlie Hebdo-ról beszélünk, erről a republikánus szemétkosárról, a szűkülő kispolgárok kedvenc szatrikus lapjáról (mely olyan vicces, mint Farkasházy Tivadar amúgy) és persze bátor tettükről, a párizsi belvárosi irodákban rajzolt Mohamed-karikatúrákról.
mekka2Elképzelhetetlenül fontos, hogy tisztában legyünk, hogy ez a mostani affér milyen történelmi kontextusban játszódik, noha ez mindenki számára ismert lehet. Egy olyan Európában élünk, ahol a (szélső)jobboldali, néha nyíltan fasiszta pártok elsőszámú fegyvere a bevándorlóellenesség (és ezzel nyilvánvaló összefüggésben) a paranoid iszlámfóbia.
Ez nem vicc.
Természetesen nem állíthatjuk, hogy Európa rohanna a fasizmus felé, de a fasizálódás a legegyértelműbb jele éppen a bevándorlók és az iszlám gyűlölete. HIszen mindez tényleg inkább a többségi társadalom patologikus tüneteit mutatja, mint bármi mást. Az iszlámtól való rettegés tényleg elérte a fóbia szintjét: az iszlámellenesség mindenkit sújt, akit muzulmánnak tartunk, legyen hívő, gnosztikus, vagy ateista, kövesse az iszlám szokásokat, vagy se. Igen, ez a XIX. és XX. századi antiszemitizmus nyelve: iszlám az, akit annak tartunk. Természetesen arról sem beszélhetünk, hogy egy iszlám ellenes genocídiumot fontolgatna komoly poltikai erő (fontolgatás nincs, csak cselekvés, mint Breivik esetében, a számtalan mohamedán temető meggyalázását meg már nem is emlegeti senki) – noha például az iszlámmentes keresztény Európa távolról sem pár őrült vágyálma, hanem komoly politikusok rendszeres fordulata. Tehetük-e úgy mintha ez a történelmi kontextus nem létezne? Játszhatjuk-e a szólásszabadságért veszélyt is vállaló bátor újságírót, miközben semmi más nem teszünk, mint azokat rugdossuk, akikbe a legkönnyebb belerúgni?
És persze az egészhez a körítés: milyen iszonyú idióták ezek a mohamedánok egy youtube videó miatt utcára menni! Ezek tényleg menthetetlen vallási fundamentalista idióták!
Túl azon, hogy láthattuk, a mohamedánoknak ezer és egy okuk van a nyugati imperializmus gyűlöletére, talán nem árt, ha hozunk egy párhuzamot, hogy megértsük mit is jelent ez a film igazából, és így talán az ellene való tiltakozás sem tűnik annyira obskúrus ostobaságnak. Aligha tekintjük azt  vallási fanatizmusnak például, ha valaki tiltakozik a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” ellen, noha az is egy elég durva, színvonaltalan hamisítvány. Ugyanis mindenki tudja, hogy annak ellenére, hogy ostobaság (ahogy a Mohamed-film is szar) képes arra, hogy gyűlöletet keltsen. Ezt a filmet ugyanúgy kell értenünk, mint a „Jegyzőkönyvet”: egy olyan kor jellemző áruját, ahol az iszlámgyűlölet váltotta fel az antiszemitizmust.
Egészen félelmetes, barbár dolgok törnek elő, hiszen mégis csak arról volna szó, hogy egy egész világvallás került a vádlottak padjára. Nekünk, közép- és kelet-európaiaknak nem új a jelenség egyébként: pontosan ugyanazok a barbár babonák, keresztény hiedelmek, népi mítoszok kelnek életre az „iszlámmal” szemben, melyet mi jól ismerünk a XIX.-XX. századi antiszemitizmusból. Túl sok gyerek („túlnépesednek minket” – a XIX. századi zsidó családokban jóval több gyerek született, mint a magyarokban, a németekben, a lengyelekben stb.), elveszik a helyet a őshonosok elől, miattuk nagy a munkanéküliség (Le Pen: „ötmillió bevándorló–öt millió munkanélküli” vö. „numerus clausus”), elnyomják a nőket (a korabeli zsidó családoknál patriarchálisabb közösséget nehéz elképzelni), meg egyáltalán keletiek, büdösek, hülyén imádkoznak, mindenhova a saját templomukat akarják emelni (mecsetet, vagy zsinagógát – az idők változnak), egyszóval: idegenek, akik idetelepültek és szemmel láthatóan – a saját ostoba szokásaikkal együtt – itt is akarnak maradni. A mindenkori idegengyűlölet nyelve: melyet - akár a XIX-XX. századi antiszemitizmusét – az uralkodó osztály és szolgáló értelmisége egésze beszél.
Ahogy a jó August Bebel beszélt az antiszemitizmus kapcsán a „hülyék szocializmusáról”, úgy jellemző mai korunkra az iszlámgyűlölet, mint a hülyék ateizmusa vagy vallásellenessége. Ha mindezt le is öntik a „szólásszabadságról” szóló emelkedett hangú szózatokkal, akkor tényleg minden normális embert a hányinger kerülget. A vallás elleni támadás nemes ügy volt (mi csak tudjuk, hiszen főleg az  anarchista sajtó tette, akkor valóban represszióval dacolva) egy olyan társadalomban, melyet az állammal összefonódott egyház irányított. Hol van ma ilyen Nyugat-Európában? Miért kellene a legkisebb bátorság is karikatúrát közölni Mohamedről, Jézusról vagy bárkiről? Nem beszélve arról, hogy ezek a harcok egy  uralmon levő vallás ellen folytak, nem egy kisebbségi, gyakran elnyomott vallást céloztak (a mohamedánok mondjuk Franciaországban nem azért imádkoznak az utcán, mert „iszlamizálni” akarják az országot – ahogy azt egészen hülye politikusok és újságírók hiszik – hanem mert nincs elég mecset, ahol imádkozhatnánk, hiszen nem kapnak rá építési engedélyt). Ehhez aztán kurva bátornak kell lenni.
Manapság ki állam és egyház elválasztásának (az ún. laicitásnak) a legradikálisabb képviselője? Marine Le Pen. Ki lehet találni, miért.
Képzeljük el mondjuk, hogy 1931-ben Németországban egy hibátlan pedigréjű baloldali hetilap a korabeli közhangulatban kiad egy különszámot a júdaizmusról, a zsidó vallás és nép helyzetéről Németországban. Természetesen nem antiszemita tartalommal (sőt, arra inti a zsidókat, hogy igyekezzenek jobban asszimilálódni a német értekekhez, hogy végre teljes jogú állampolgároknak érezzék magukat), minösszesen kifigurázva a maradi zsidó vallást, felhívva arra a figyelmet, hogy az Ószövetség tele van erőszakkal, népirtással és megkövezéssel, hogy a zsidó rabbik közterületen félreérthetetlen vallási jelképeket viselnek, a nők jogai tekintetében is lenne tennivaló és így tovább. El lehet képzelni, mit lenne a véelményünk ma egy ilyen ártatatlan, a szólásszabadságba természetesen gond nélkül illeszkedő vidám ki közlönyről.. Márpedig a Charlie Hebdo és az összes többi uszító ma éppen ezt teszi!
(Magyarországon a Népszabadság – bár semmitmondó, sőt hamis érvekkel – de mégis humánus álláspontot foglalt el, ami örömteli volt. A mélypont természetesen, mint mindig Tóta W. Árpád volt, aki egyre nagyobb nyilvánosság előtt fejtheti ki fasisztoid nézeteit immár a hvg.hu hasábjain, amely szintén szövetségesünk ám, basszátok meg. Egyébként is azt tudjuk javasolni, hogy ha valamely ügyben intellektuális hanyagságból, másnaposságból, tudatmódosító szerek hatása alatt véletlenül egyetértenék a magyar szoc-lib, konz-lib, fas-lib mainstream valamely nézetével, azonnal olvassuk el a témában Tóta W. jegyzetét, hogy a felháborodás visszavezessen minket humanizmusunkhoz.)  
Persze ne legyünk naivak, az iszlám országok egy jó részében az ún. neo-jahiliya, azaz egy új reakciós, sötét, barbár korszak veszedelme nagyon is realitás,  mely elsősorban éppen abban áll, hogy tömegeket lehet rávenni, hogy saját érdekeik ellen cselekedjenek. Egyrészt azonban elnézve a nyugati világ egyre barbalizálódó állapotát, aligha vagyunk abban a helyzetben, hogy bármiféle magas lóról is beszélhetnénk más népekkel. Másrészt az sem titok, hogy éppen a legfontosabb nyugati szövetségesnek számító országok (elsősorban Katar és Szaúd-Arábia) azok, melyek ezt a sötét barbárságot propagálják, elősegítik, finanszírozzák szerte az „iszlám világban”. A Nyugat jóváhagyásával, startégiai segítségével.
Szóval: csitt.
Mi inkább a világtörténelem egyik legfontosabb és leghatékonyabb ateistájának Karl Marxnak attitüdjét ajánljuk olvasóink figyelmébe. Marx, mint jól tudjuk, igen figyelmesen követte végig az angolok ellen lázadó indiaiak szabadságküzdelmeit. Noha a legkevésbé sem értett egyet az indiai elnyomottak „világnézetével” (gyakran módszereikkel sem), mégis pontosan tudta, hogy a „barbár” elnyomottak oldalán van a helye a „felvilágosult” angol imperalizmussal szemben.
Mi sem javasolhatunk mást.


Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn

Hozzászólások   

0 #30 witch 2014-09-11 16:14
Talán érdekel, hogy azt a blogot anno napi rotációban tette címlapra az index, illetve hogy az általad "neves jobboldali újságírónak" nevezett Seres László épp ma közölt újra onnan egy "neveset" a kapitalizmus blogon.
Idézet
-3 #29 Gayer András 2013-04-16 13:05
A kapitalista népnyuzok zseniális trükkje hogy kitermeli önmaga legelszántabbnak szánt ellenségeit,és mazohista módon élvezi azok attakjait...Minden igaz amit olvashatunk,de NEM NÁLUNK!Speciális mentalitásunk sehol nem értett nyelvünkhöz hasonloan reménytelenné tesz mionden máshol bevált forgatokönyvet,és ez igy is van rendjén.Népoldaliként ugy érzem,alázattal és szerénységgel SZOLGÁLJUK KI a nép mentalitását,mindenfajata szemléletváltoztatás ,és messianisztikus küldetéstudatu megváltoztatási kisérlet nélkül.Ha már leki fogaskerekeink együtt forognak,és átitatodtunk a-különben idegen-de népi érzésvilággal,na ezután lehetne már belülröl,felemelö és felvilágosito szándékainknak érvényt szerezni.Csók a családnak.
Idézet
-3 #28 nandras 2012-10-06 15:18
Ez egy szép válasz, ami tökéletesen kielégíti Popper cáfolhatatlansági kritériumát - így meg sem próbálom megcáfolni.
Idézet
-3 #27 nandras 2012-10-06 15:15
Akkor játszunk a szavakkal!

Vajon miért van az, hogy Marx és Engels történelmi és dialektikus materializmusról beszéltek és nem történelmi és dialektikus ateizmusról?

Szép Tőled, hogy elismered "a 2. kerdesrol sokkal tobb szo van ezekben az irasokban". De tudsz akár egyetlen helyet is mutatni, ahol Marx, vagy Engels isten nem létét bizonygatta, vagy akár csak állította volna? Mert ha nem, akkor ateizmusukat semmi nem támasztja alá azon a (hibás) tételen kívül, hogy "aki materialista, az ateista is". Miután Te is elismered, hogy Marxék az idealista (azaz nem materialista) ateizmust bírálták, közvetve azt is elismerted, hogy aki ateista az nem biztos, hogy materialista.
Idézet
+3 #26 Crass 2012-10-05 23:51
baromi demagog vagy.
a hivatkozott irasokbol 2 dolog derul ki:
1) Marx egyertelmuen ateista volt
2) volt egy tarsadalmi-torteneti elmelete is a vallasrol, es azt gondolta ez fontosabb, mint az absztrakt vita a vallasrol mint elmeletrol.
valoban, a 2. kerdesrol sokkal tobb szo van ezekben az irasokban. de ugyanakkor teljesen nyilvanvalo az is h o maga ateista volt.
az h biralta azokat akik 1 absztrakt "idealista" ateizmust nyomattak a vallas tarsadalmi gyokereinek vizsgalata nelkul nem azt jelenti h az elso kerdesben ne lett volna velemenye. eleg rohejes ahogy minden eroddel probalod osszemosni a ket kerdest (egyebkent nem ertem miert), mindenfele abszurd definiciokhoz jutva ("materialista" = nem erdekli a vallas/isten kerdese).
Idézet
+3 #25 Egytaoista 2012-10-05 22:30
Szerintem meg azt, hogy ": nem érdekel, hogy van-e, vagy nincs isten, az e kérdésre adott válasz nem befolyásolja az életemet.", a nihilista/utcaembere mondja. Az ignorancia, ha szándékos is, nem lehet része a világnézetnek.
Idézet
+4 #24 cameraman 2012-10-05 20:44
ez vicces, itt a legtöbb "külsős" komment ugye antiszemita szokott lenni, tehát az ált-ban a szöveg, h ez a portál (ill. ált. a szélsőbal) büdös zsé/zsidóbérenc.
most megjelent az ellenkező véglet: a szélsőbal antiszemita. mellette pedig a "nagyvállalatok ügynöke" (!) is. hát érdekes egy elmélet.
:D
Idézet
-3 #23 nandras 2012-10-05 19:53
Hát ... bizonyára igazad van.

Azt ugyan nem tudom, hogy miből gondolod, hogy Marx ezt, meg azt gondolta, amikor abból amit leírt (A zsidó kérdéshez, A jogfilozófia bírálata, A Szent Család, Német Ideológia stb.) körülbelül az ellenkezője derül ki. Nekem, legalább is.

Gondolom a frontok eléggé lemerevedtek, ítt abba lehet hagyni.

(Egy kis szurka-piszka: hogyan lehet ennyi idegen szót és ennyi hibásan leírt magyar szót egyszerre produkálni - bocsi :-) )
Idézet
-6 #22 Jozan gondolkodo 2012-10-05 18:20
Hulye vagy, menjel cumizni. Igy van, te manipulalhato buta bab.

Hulye antiszemita seggfejek vagytok, mint a nyugat-europai baloldal, Haman a perzsa kiraly tanacsadoja es Szalasi Ferenc. Egy az ideologiatok, egy lesz a sorsotok is! Bitofa.
Idézet
+3 #21 crass 2012-10-05 15:22
Brecht itt nem a "materializmus" definiciojat adja meg, hanem egy lehetseges praktikus attitudot.

Masreszt kevered a modszertani materializmus (termeszettudomanyos modszer) es az ontologiai materializmus fogalmat, az utobbi igenis involvalja az ateizmust is lenyegeben, ha azt nem a te keptelen definicioddal ("bizonyitas") azonositjuk, hanem csak a szoban forgo entitas nem-letezesenek a valoszinusitesevel. bizonyitani nem-letezest ugyebar nem lehet. ugyanakkor ahogy elvethetjuk tunderek, unikornisok, szellemek letezesenek a hipoteziset is igen nagy (habar nem 100%-os) valoszinuseggel, ugyanezt megtehetjuk az "isten"-elmelettel is. bizonyitani csak a matematikaban vagy a formallogikaban lehet, ez pedig egy (elvileg! de ez a lenyeg) empirikus kerdes, tehat a formalis bizonyitas ki van zarva.
egy tudos lehet modszertani materialista es ontologiai materialista, vagy csak az elso, es a masodik kerdest fontosnak vagy lenyegtelennek tarthatja az elsotol kb. fuggetlenul.

az occam-borotvas "erved" lenyegeben szojatek. termeszetesen az ontologiai materializmus nem egyenlo az ateizmussal, mert az ateizmus az elobbinek csak egyetlen aspektusa, a materialista valasz egy "isten" jellegu entitas letezeset firtato kerdesre. de egy materialista letfilozofia mas dolgokat is involval, pl. a pszichofizikai dualizmus (az idegrenszertol fuggetlen "lelek") elutasitasat is.

a brechti ervelessel sem ertek egyet egyebkent. az "isten" entitas letezesenek kerdesere adott valaszom teroretikusan legalabbis nem attol fugg, hogy valtozna-e a valasztol az eletem. a kerdest, mint mas faktualis (nem pedig normativ!) kerdest is, idealis esetben az ervek alapjan kene eldonteni. tehat pl. valszeg mashogy elnek ha hinnek abban h van egy az "isten" fogalmaval (altalaban igen homalyos) korvonalazott szupertervezo-teremto-omnipotens gondoskodo, de a hipotezist ennek ellenere elutasitom az elerheto tudasunk valamint analogikus erveles alapjan. ezt meg akkor is megteszem, ha esetleg ugy gondolom, hogy ha hinnek ebben az un. istenben akkor mashogy, akar jobban elnek. de ez a ket kerdes is szetvalaszthato teoretikusan.

Marx pl. azt gondolta hogy 1) isten nevu entitas minden vsz. szerint nincs, a hipotezist racionalisan el kell vetni (ua. ez nem bizonyitas!) 2) a vallas osszessegeben kartekony, az elnyomo tarsadalmak szimptomaja, tehat szociologiai jelensegkent is negativ. de az is egy elkepzelheto allaspont hogy az elso kerdesben ezt mondod (mint pl. Marx), de a masodikban nem (vagy akar forditva).

szal csak ne keverje itt ossze a dolgokat!
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés