Egységesnek kell lennünk, ha nincs ilyen egység, nem jutunk előbbre. Egyébként csak olyan fegyvereim vannak, amelyek máskülönbeni felhasználásra teljesen alkalmatlanok, mechanizmusuk tönkrement, a závár letört, csak a kakasaik kattogtathatók. Vagyis aligha lesz nehéz további hasonló fegyverek beszerzése. Alapjában persze kezdetnek a fegyvertelen illetők is jók nekem.
Házunkban - egy ilyen borzalmas nagy külvárosi ház, leronthatatlan középkori romokkal összenőve - ma, egy ködös, jéghideg téli reggelen a következő felhívást közölték:
Minden lakótársamnak!
Öt gyermekpuskám van. Szekrényemben függnek, minden kampón egy. Az első az enyém, a többi négyért jelentkezhet, aki akar. Ha négynél többen jönnének, a fölös létszámban lévők hozzák el okvetlenül a saját fegyverüket, hogy szekrényemben letétbe helyezzék. Mert egységesnek kell lennünk, ha nincs ilyen egység, nem jutunk előbbre. Egyébként csak olyan fegyvereim vannak, amelyek máskülönbeni felhasználásra teljesen alkalmatlanok, mechanizmusuk tönkrement, a závár letört, csak a kakasaik kattogtathatók. Vagyis aligha lesz nehéz további hasonló fegyverek beszerzése. Alapjában persze kezdetnek a fegyvertelen illetők is jók nekem. Mi, akiknek lesz fegyverünk, kellő pillanatban közrefogjuk fegyverteleneinket. Ez a harcmodor az első amerikai telepesek részéről is bevált az indiánokkal szemben, miért ne válna be itt is, hiszen a viszonyok hasonlóak. Vagyis hát akár tartósan lemondhatunk a fegyverekről, használni csak azért kell őket, mert már itt vannak. De ha a további négy illető nem akar fegyvert fogni, hát ne fogjon. Akkor én magam állok csak fegyverben majd, vezérként. De nekünk nem kell vezér, és így én is összetöröm majd, elhajítom a fegyveremet.
Ez volt az első felhívás. Házunkban senkinek sincs se ideje, se kedve felhívások olvasásához, átgondolásához meg végképp nincsen. A kis papirosok hamarosan ott úsztak a padlásról lefolyó szennylében, melyet a folyosók szennyleve rendre táplál, s amely a lépcsőn így alácsorogva a lentről felhullámzani próbáló másik szennyfolyammal küzd végül. Ám egy hét múlva megjött a második felhívás:
Lakótársak!
Eddig senki sem jelentkezett. Holott jómagam, amikor nem szólított el a megélhetésért folytatott munka, mindegyre itthon tartózkodtam, távollétem idejére pedig az ajtót nyitva hagytam, asztalomon egy üres lap várta, iratkozzék fel, aki óhajt. Senki sem élt a lehetőséggel.
Néha azt hiszem, minden múltbéli és eljövendő bűnömért vezeklés csontjaim fájása, amit akkor érzek, ha este, netán éjszakai műszakot követően hajnalban a gépgyárból hazatérek. Nincs elég erőm ilyen munkához, ezt rég tudom, mégsem változtatok semmin.
Házunkban, e középkori romokkal összenőtt, borzasztó méretű külvárosi bérkaszárnyában lakik ugyanazon a folyosón, ahol én, egy munkáscsaládnál egy hivatali írnok. Hivatalnoknak nevezik ugyan, de hát legföljebb írnok lehet csak, az idegen házaspár és hat gyerekük fészkében éjszakáit a szalmazsákon töltő kis valaki. És akkor így, ha ő csak egy ilyen kis írnok, mit érdekeljen. Még ebben a házban, mely a városban kifőzött nyomor ülepítőhelye, még itt is biztos, hogy száznál több ember él...
Velem egy folyosón lakik egy foltozószabó. Minden vigyázat ellenére hamar lenyűvöm ruháim, a végén megint csak el kellett vinnem egy kabátot a szabóhoz. A szabónak saját maga, a felesége és hat gyerekük számára csak egyetlen szobája van, mely egyben a konyha is. Ám akkor még ott a lakója is, egy írnok, az adóhatóságnál dolgozik. Ez a népsűrűség meghaladja kicsit azt az átlagot, mely házunkban már eleve jócskán rémes. Mindegy, legyen kinek-kinek, ahogy ő gondolja, a szabónak nyilván megvan a jó oka e takarékosságra, és senki idegennek eszébe nem jutna, hogy rákérdezzen, miért?
Franz Kafka: Naplójegyzetek (1917)
De Te Fabula Narratur Kommunista kiadó
gondolkodo.mypressonline.com / DE TE FABULA NARRATUR
https://
e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
facebook: https://www.facebook.com/
